Nagy Karina

Nagy Karinát, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Petőfi Sándor Programjának Nyugat-Bácskában, a zombori Szórványközpont és a Dunatáj Egyesülés háza táján közösségi szolgálatot teljesítő ösztöndíjasát kértük fel meséljen nekünk, arról a sok, ügyes, kreatív projektről, amelyet ösztöndíjas-társaival együtt valósított meg az elmúlt időszakban:

 

Világom, a cybertér

 

Nem volt sok idő gondolkodni, miként álljunk át ösztöndíjasként, a virtuális munkavégzésre. Mindannyian vettünk egy nagy levegőt, és fejest ugrottunk az ismeretlenbe. Március 16-i héten a Petőfi ösztöndíjasok nagy részével, nyitottunk egy hatalmas csoportot, ami arra szolgált, hogy mindenki, válogatás nélkül beírja az ötletét; miként tudnánk a továbbiakban együtt, közösen megszólítani, elérni közösségeinket a jövőben. Így, nagyon rövid időn belül, lett egy ötlet tengerünk, ahonnan szabad volt a vásár; ha tetszett valamelyik, csatlakoztál specifikusan ahhoz a kisebb csoporthoz, és onnan elindult a projektek kidolgozása. Szép találkozás volt az Erdélyben, Felvidéken, Horvátországban szolgálatot teljesítő, mindaddig ismeretlen ösztöndíjasokkal közösségekké válni. Voltak kezdeményezések, melyek egyszerűen elhaltak, és volt olyan is, amitől elbúcsúztam, mert éreztem nem teljes az összhang. Amiket legnagyobb erőbedobással működtetünk, azok viszont mennek, mint a motolla. Ezeket a szerelemgyerekeket mutatom be, avagy; „szerelem, a karantén idején”-Marquez után szabadon.

 

Verselő Kárpát-medence, online szavalóverseny

Március 29-i indulással, pályázatot hirdettünk, amit a teljes Kárpát-medencére módunk volt kierjeszteni, a szervezők sok helyről-valóságából kifolyólag. Április 11-én, József Attila születésnapján, és egyben a magyar költészet napjával zárult a nevezési időszak. A szerveződésben először, mint zsűritag vettem részt, de hamarosan visszaléptem ettől a státuszból, mert több „tanítványom” is indult, így nem lett volna etikus, ha szavam van az értékelésben. Ezt követően szervezője lettem a programnak, majd külsős embere. Úgy éreztem, az energiáimat inkább a gyerekek ösztönzésére és felkészítésre kívánom fordítani, nekik nagyobb szükségük van rám, mint a nagyon profi 9 fős csapatnak. A verseny végéig, és az azt követő lezáró időszakban, a mai napig támogatom a társaim munkáját. A szervezők csapatát, egy Vajdaságban tevékenykedő kollégám is erősíti: Bence Norbert, Ürményháza és vonzásköréből! A pályázási időszakban, 459 pályamunka érkezett, amit egy 9 fős zsűribizottság értékelt, amiben a következő szaktekintélyeket vettek részt: Ráckevei Anna (Jászai Mari-díjas színművésznő, zsűrielnök), Simon Boglárka Katalin (marosvásárhelyi színésznő), Telekes Péter (Junior Príma Díjas, felvidéki származású színész), Kubik Anna (Jászai Mari- és Kossuth-díjas színművésznő), Bárdos Ágnes (felvidéki szerkesztő, versmondó), Béres Ildikó (kárpátaljai színésznő), Béhr Márton (felvidéki színész) valamint Varga Tamás, a Vajdasági Magyar Művelődesi Intézet kultúrális referense.

 

Vajdasági büszkeségfal

A beérkezett pályaművek 13 százaléka Vajdaságból érkezett, ez szám szerint 59 versenyzőt jelent!

20 településről érkeztek videók: Óbecse, Törökkanizsa, Csóka, Horgos, Kishegyes, Hertelendyfalva, Maradék, Zenta, Temerin, Felsőhegy, Kevevára, Ürményháza, Bácsföldvár, Gunaras, Nagybecskerek, Szabadka, Magyarittabé és Kúla.

II. korcsoport (9-13 évesek) I. helyezését, pedig Galusz Áron, Zentáról érdemelte ki. Wass Albert: Szeretném című versével nevezett.

Most pedig „hazabeszélek”, ugyanis, Nyugat-Bácskából 7 pályamű is érkezett, ami arányaiba nézve, óriási teljesítmény! Dagad a keblem a büszkeségtől, mert mind a 7 gyermek Kukucska nevű színjátszó foglalkozásom állandó résztvevője! Két éve figyelem, hogyan fejlődnek, milyen úton járnak, és szép visszacsatolás, hogy velem együtt, nekik is öröm irodalommal foglalkozni, és megmutatni magukat!

Eredményeikhez tiszta szívből gratulálok:

 

Holló Hunor (6) – ezüst minősítés

Glumičić Lora (5)-bronz minősítés

Novák Andor (8) – bronz minősítés

Novák Kristóf (8) – bronz minősítés

 

Oklevelet kaptak: Popovics Regina (9), Glumicic Leila (9) és Holló Róbert (10).

 

Szoba-mesék

 

Egyedülálló dologba vetettük magunkat; úgy forgatunk meséket, hogy nincs valódi kontaktus közöttünk. 15 tagból áll a társulat; 15 településről és 4 országból dolgozunk össze. Hetente új történettel jelentkezünk, így a sorozat, feszített munkatempót követel. Minden héten van egy ötletelő nap, amikor javaslatokat teszünk, mi legyen a következő mese, erről szavazunk, utána megbeszélés következik, aminek keretein belül kiosztjuk a szerepeket. Na, nem ám szakmai szabályokat követve; csak úgy, ki, mit szeretne játszani?-módon. Ezért „szerelemgyerek” többek közt. Ezután megszületik a szövegkönyv, ami rendszerint az én feladatom, majd mindenki a saját szabadidejében, és saját közegében: kertben, szobában (innen a projekt cím) felveszi a saját jeleneteit, majd a „vágók” (szintén aktív tagja, Bence Norbert!) összeállítják, megalkotják a mesét. Eddigi publikációink: Benedek Elek-Három kívánság, A só (népmese), Macskacicó (népmese), soron következik egyszerre (nem bírtunk magunkkal!) két Lázár Ervin-Dömdödöm és a Nyúl, mint tolmács című története. A csatorna, egyelőre kifejezetten csak a közösségeinknek szól, az ő köreikben terjesztjük. Amolyan, „exkluzív csatorna”.

 

VaPet Show

Vagyis, a vajdasági „Petőfisek” online háztűznézője.

 

Mi, Vajdaságban szolgáló Petőfisek úgy döntöttünk, nyakunkba vesszük a világ e délvidéki szeletét és virtuális barangolásba kezdünk a magyar szórványközösségeknél, akiknél töltött hónapjainkért nagyon hálásak vagyunk...

 

Így szól a bejelentkező szövegünk, a kifejezetten Vajdaságról szóló csatornánkon (VaPet Show YouTube csatorna, valamint a Petőfi és Kőrösi Program csatornáján is megtekinthetők az epizódok), ami azért született, hogy minél szélesebb körben bemutassuk az általunk megismert helyi szépségeket, érdekességeket, különleges embereket. De első sorban, azért, hogy a szórványközösségek egységében, és egyénekre lebontva is, büszkék legyenek magukra. Kiindulási koncepciónk az volt, hogy minden héten, mind a kilencen, beküldünk egy-egy egyperces videót, egy általunk látogatott településről, és így áll össze a nagyjából tíz perces műsor. Ez kicsit módosult a gyakorlatban, mert nehezen lehet tartani az egy perc terjedelmet, valamit sokszor nem érkezik időben videó, így az a település kimarad.

Ami miatt még kifejezetten „szeretem munka” a sorozat, hogy alkalmat teremt észrevétlenül, mintegy burkoltan ápolni kapcsolataimat. Először megkeresem azt az illetőt, akiről úgy gondolom szívesen beszéd egy témáról (a témákat előre lefektettük az ösztöndíjasokkal, s ezeket váltogatjuk településenként), persze megkérdezem: hogy van, felhívom, csevegünk. Megtárgyaljuk, mi legyen a felvételen, megosztok vele néhány technika részletet. Majd sok kísérlet és egyeztetés után, megérkezik a videó, amire rendszerint nagyon büszke vagyok! Ezután vágás következik, amit vagy egyénileg oldunk meg (kifejezetten a sorozat miatt tanultam meg kezelni egy vágóprogramot, úgyhogy nagy az öröm!), vagy ráéréstől függően, a heti „felelős” ösztöndíjas, aki a műsor „legyártásáért” felelős; ő állítja össze a videók sorrendjét, feliratozza, és általában a felkonferálást és elköszönést is ő végzi. Szombatonként rukkolunk elő újabb epizóddal, május 2-án volt a 4. adásunk.

 

„Rabok legyünk vagy szabadok?”-online szabadulószoba

 

Egy újabb lehetőség, amikor olyan dologban veszek részt, amiről eddig nem is tudtam, hogy létezik: szabaduló szoba virtuális térben! Nagyon nem vagyok egy számítástechnikai zseni, annak is örülök, hogy a gondolataimat képes vagyok bepötyögni a laptopomon, nem hogy „QR” kódot programozni, vagy 3D-s objektumot szerkesztő alkalmazást kezelni... Pedig ezek mind-mind bekerültek a játékunkba! Egy nyolc fős csapatunk van, benne, három vajdasági ösztöndíjas (Gáspár Barra Szilárd, Bence Norbert)! Majdnem egy hónapon keresztül ötleteltünk; mi legyen az alap történet, milyen témában legyenek feladatok, milyen típusú feladatokat tudunk belevinni, amit a gyakorlatban is meg tudunk valósítani egy egyszerű Google drive felületen. Majd egy hosszú csend után, megszületett a teljes játék, Szilárd programozói képességinek hála! Már több tesztelésen túl vagyunk; vagyis éles játékidőben többször „kiszabadultunk”, és őszintén mondom, igazi intelligens kikapcsolódás. Mindvégig élő kapcsolásban kell lennünk csapatunkkal (erre nagyon sok program létezik, aminek a használata az online oktatások miatt, evidens), közben tudást szerzünk magyar tudósok és feltalálok munkásságáról (igen, ez spoilerezés!), majd a sikeres út végén, katartikus élményben lesz részünk! A teljes játék legalább két órát vesz igénybe.

A játék, korlátozott és nem publikus egyelőre. Csak olyan, 14 év feletti fiatalok vehetnek részt benne, akiket mi magunk hívunk meg. Természetesen ez is a közösségeink érdekében van; így tudjuk tartani velük a kapcsolatot, kontroll alatt tartani a játék terjedését. Végre sikerült egy olyan platformot találni, ami a kamaszokat és a fiatal felnőtteket szólítja meg. Terveink között szerepel egy Kárpát-medencei bajnokság megszervezés. Érdeklődni, és játékra jelentkezni ezen az e-mail címen lehet: psp.vmcssz@gmail.com

 

„Mostan színes tintákról álmodom!”

 

A zombori Magyar Polgári Kaszinó „ifisei”, az a közeg, akikkel legtöbbet dolgoztam együtt kiküldetéseim alatt. A jelenlegi helyzetre reagálva, videót készítettünk, Kosztolányi Dezső verséből. Sok mindenen túl vagyunk; együtt készültünk a 2019-2020-as Ötösfogatra, ezüst minősítést szereztünk a 2019-es Bácsfeketehegyi Gyermek Színjátszó Műhelytalálkozón (amiből idén „kinőttek”, mert már mindannyian gimisek lettek!), Ady verseket tanultunk megzenésítve, lázasan készültünk március 15-i ünnepségre Liszt Ferenc-Le Preludes-jére, és most álmodozunk... színes tintákról, hogy egyszer vége lesz ennek az állapotnak, és újra kiszínezhetjük az életünket.